Só

Erdélyben az egyetlen olyan tájegység, amely nevét ásványi kincséről kapta, a székely "Sóvidék".
A Parajd helységnév a "paraj" szó -d kicsinyítő képzős alakja. Eszerint a név "füves területecskét", "legelőcskét" jelent.
Parajd – mint fogalom – a köztudatban szorosan összefonódott a sóval, s mindazzal, ami ide kapcsolódik, de kialakulását, helyzetét csak a sóval magyarázni túlzás lenne, ugyanis 1958 - 59-ig a sóvágók száma még a százat sem érte el, és ennek is csupán 10-15%-a volt parajdi. Többnyire sófalviak dolgoztak itt, a bánya tulajdonjoga is sokáig az övék volt. Sokkal többen dolgoztak a fakitermelés- és feldolgozásban. Ezen kívül a parajdiak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel is foglalkoztak.
Parajd és környéke a turisták számára sok egyedi látnivalót tartogat. Az itt található sótelepek felszíni megjelenése sajátos felszínfejlődést és jellegzetes domborzati formákat eredményezett.
A Parajdi Sóbánya ma már turisztikai látványosság, és a só légutakra gyakorolt jótékony hatását kihasználni vágyók zarándokhelye.
A kezelés a bánya sós levegőjének a belélegzéséből áll.
Ez jótékony hatású lehet a légúti megbetegedések kezelésében (asztma, hörghurut).
A kezelésre jelentkezők életkora 2 – 60 év között lehet. A földalatti gyógykezelés a felszíntől számítva 120m mélyen történik. A bejárattól 1250m hosszú tárón vezet az autóbusz útja a kezelésre alkalmas bányatermekig, ahol főszezonban 2500-3000 személy is megfordul. Itt, a villanyvilágítással és szellőztető berendezéssel ellátott, tágas kamrákban játszótér, ökumenikus kápolna és büfé, ülőalkalmatosságok és biliárdasztalok teszik kényelmesebbé a napi pár órás lent tartózkodást. Ez az idő magába foglal gyógytornát, sétát és fokozatos fizikai megterhelést (a föld alatt állandó az orvosi felügyelet).

Tordai sóbánya
A tordai sóbánya kezdetektől fogva az egyik legjelentősebb volt Erdélyben, azonban 1840 után hanyatlani kezdett, s végül a marosújvári sókitermelés tartalékává változott. Az 1853-ban megnyitott Ferenc József galéria 1870-ben 780 méter hosszúságot ért el, s a század végéig további 137 méterrel hosszabbodott, elérve így a 917 méternyi hosszúságot. A Terézia aknából két mellékakna nyílik, a Gizella és a Rudolf aknák. Az utóbbi 38 méter mély, a kifejtési talapzat pedig 80 méter hosszú és 50 méter széles. 1862-ig Tordán három régi aknában, a József, a Terézia és az Antal aknában folyt termelés. Ekkor az Antal aknában történő kitermelés megszűnt, mivel 108 méter mélységben a só nagy százalékban agyaggal keveredik.
A tordai Sóbánya napjainkban a sóbányászat történetének valódi múzeuma, a bányában a történelem és a mítosz harmonikusan kapcsolódik össze.
Az év folyamán a sóbánya hőmérséklete 10-12 ºC, a relatív nedvesség 75-80%, a légáramlatok sebessége legfeljebb 0,2 m/s (a Rudolf bányában ez az érték 0,02 m/s körül ingadozik).
A tordai sóbányában 9-17 óra között kellemes sétában lehet részünk: megnézhetünk harang illetve téglalap alakú termeket, régi sókitermelő eszközöket, kísérletezhetünk a kivételes akusztikával, és csodálatos sókristályokat nézegethetünk és fényképezhetünk. A bánya legnagyobb terme egy tízemeletes tömbház magasságával vetekszik, többszáz lépcső vezet az aljába, ahol ma gyermekek fociznak, felnőttek hűsölnek és együtt szívják az egészséges sós levegőt.
A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, allergén-, kórokozó- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú só aeroszol gyógyhatású légzőszervi megbetegedésekben. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmás, allergiás, légúti gyulladásban szenvedő betegeknek ajánlott, de egészségeseknek, sportolóknak, dohányosoknak, szennyezett levegőt belégző városlakóknak is jót tesz egy ilyen környezetben megtett séta. A Rudolf (Szent Miklós) és Gizella bányák jelenleg gyógykezeléseknek és kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek) adnak otthont.

Medve tó
Szováta Marosvásárhelytől 60 kilométerre keletre, a Szovátai medencében fekszik.
A város öt sóstóból álló gyógyfürdőjéről és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta, 1870 és 1880 körül alakult ki.
66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van benne, iszapja és 250 g/l sót tartalmazó vize a gyógykezelések alapjául szolgál. Különlegességét az adja, hogy a mélyebb rétegekben lévő tömény sóoldat felszínére vékony édesvíz réteg terül, ami meggátolja a víz függőleges kicserélődését. Ettől vize a napmelegtől fokozatosan felmelegszik. A víz sótartalma a mélységgel együtt növekszik, ezzel párhuzamosan a hőmérséklete is nő (nyáron 22-32 °C).
A tó június közepétől szeptember elejéig a fürdőzők előtt is nyitva áll, de különleges tulajdonságai miatt az év hátralévő részében "a víz pihentetése" céljából zárva tart. A tó vizének, és a benne található iszapnak a gyógyhatása közismert, idült nőgyógyászati, krónikus reumás, perifériás idegrendszeri illetve baleset utáni mozgásszervi megbetegedésekben javallt.
Szováta többi tava a Medve tó körül található Mogyorós tó, Fekete tó, Veres tó és a Zöld tó. Némelyik vize tömény sóoldat, melyen lebeg a fürdőző.
A Sóköze érdekes turisztikai célpont, a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban gazdag sókarszt terület, ahol a kősó néhol 15-20 m magas sósziklákat alkot.